Parti Nagy Lajos laudációja Kemény István Élőbeszéd című kötetének PALLÁDIUM-DÍJáért, 2007

A Palládium Alapítvány idei díjazottai: szépirodalom: Garaczi László: metaXa; Kemény István: Élőbeszéd. Képzőművészet: Gaál József: Samsára, önálló kiállítás. Különdíj: Galgóczy Árpád: Furcsa szerelem c. gyűjteményes kötetéért és egész műfordítói életművéért. A szellemtudomány-témakör idei díját Hudi József és Köblös József A pápai református kollégium diákjai 1585-1861 című munkája kapta a protestáns iskolatörténet társadalomtörténeti irányú megújításáért. Kövér György laudációját terjedelmi okokból nem tudjuk közölni.
Hölgyeim és uraim, szándékom szerint rövid leszek és lényegre törő, nagyon örülök, hogy én laudálhatom Kemény Istvánt, illetve Élőbeszéd című kötetét, melyet a Magvető Könyvkiadó adott ki.
Örülök, mert nyilvánosan is elmondhatom, hogy nagyon sokra tartom, amit Kemény csinál. De ne mondjak csinálást, sokra tartom, amit Kemény van. Amit összelétezik, összelustálkodik. Zárójel: a könyvein kívül két kötelező olvasmányt ajánlok az utóbbi időkből, Kemény írását Adyról a Holmiban, ez még 2005-ben jelent meg, és Bartis Attila beszélgetését Keménnyel a Literán, illetve a Lettre-ben, zárójel bezárva. A lustálkodás szót ebből a beszélgetésből oroztam el s idézem szó szerint. Félreértés ne essék, ez a lustálkodás kemény munka, a csinálásról nem is beszélve, mondjak csak csinálást, az nem úgy van, hogy a nyelvi mű egyszer csak van, azt nagyon kell vanatni, hogy legyen, hogy olyan legyen, mintha csak úgy volna.
Az élőbeszéd pláne egy rémesen bonyolult dolog, nincs olyan alulokos olvasó, aki ne tudná, ne sejtené legalábbis, hogy ez bizony, mármint ez a dikció nem úgy élő, mint az érdligeti állomáson folyó beszéd, ezt, az egész érdligeti állomást nagyon meg kell dolgozni, élővé kell nyüstölni ahhoz, hogy pont olyan legyen, mint, és mégse, a költői nyelv már csak ilyen. Az írói nyelv.
Laudációm tárgya író és költő, ezt én nem választanám szét, mennyiségre tán költő, de hát író is, s nemcsak prózájára nézve, hanem mert minden költő író, nem? Nem. Kemény mindenekelőtt művész, érdemes és kiváló, halk szavú és világosan beszélő, visszahúzódó és határozottan jelen lévő, száraz és szenvedélyes, esett és elegáns - és folytathatnám. Egyszóval jelentős alakja a magyar irodalomnak. Kemény költészetén immár több nemzedék nőtt fel, a sajátja is bizonyos fokig és az utána jövők is. Alapember, nem nagyon kerülhető meg, noha nem mondhatnám, hogy bárkinek útjában állna.
Tán pont ezért, illetve pont ezért nem.
Kemény szövegeiről nekem mindig a tartósság jut eszembe, illetve az, hogy e szövegek fölényesen, picit csúfondárosan s nagyon komolyan állják az időt, anyaguk víz- és divathatlan, ha ez mondható így, és mért ne lenne? És még valami: Kemény egészen titokzatos, príma kopásállót használ, kicsit elnagyoltan szuverenitásnak mondanám.
Természetesen én itt nem fogok kis pályaképet adni, persze nagyot se, aki tényekre, adatokra kíváncsi, kattintson Kemény nevére a hálón. Ennél fontosabb, hogy tessék olvasni a könyveit, az Élőbeszédet, és persze az előzőeket. Megjegyzem, nem könnyű hozzájutni, én még antikváriumban Kemény-kötetet nem láttam, van egy olyan érzésem, nem is fogok.
És beszélni se fogok tovább, azt hiszem, jobb, ha inkább felolvasok a kötetből, eredetileg a nyitóversre gondoltam, a Kesztyű címűre, abszolút antológiadarab, ahogy mondani szokták, nagy vers, szóval ezt akartam most olvasni, de mikor ezt a mostakarás-t kigondoltam és leírtam, s mikor az asztalom körüli könyvkuplerájban végre megtaláltam a kötetet, az mintegy magától kinyílt az érdligeti állomáson, egyébként igen jó és jellegzetes helyen, s ezzel eldőlt, hogy ezt a nagyverset olvasom inkább, volna még tippem, igaz, ez a tippsor nagyjából megegyezne a tartalomjegyzékkel.
Parti Nagy Lajos