LótuszJáték - Részlet

1. jelenet

A mennyek országának az előszobája. Fehér minden. Péter ül egy ajtó mellett egy asztalnál. Mellette nagy panorámaablak (üveg nélkül). Az asztal közelében sötét luk (enyhén füstöl). Egy létra vége áll ki belőle. A Sátán mászik föl a létrán odalentről. Szarvak, paták, farok. Van egy aktatáskája.


Sátán: Szép jó reggelt!

Péter: (Szomorkásan) Neked is, fiam.

Sátán: Én nem vagyok a fiad, Péter! Ezt már egy párszor tisztáztuk.

Péter: Persze, persze. Elég későn jöttél.

Sátán: Elaludtam, na bumm. Annak csak örül itt mindenki, nem? Itt a jelentésem. Nem történt tegnap semmi rendkívüli.

Péter: Jól van. Tedd csak le.

Sátán: Azért bevinném! Ha lehet.

Péter: Azt sajnos már nem lehet. Ma van a végítélet napja.

Sátán: Na és aztán?

Péter: Te már nem mehetsz be személyesen.

Sátán: Hogyhogy?! Engem nem érint a végítélet!

Péter: Érint, fiam.

Sátán: Mennyire?!

Péter: Amennyire csak egy teremtményt érinthet.

Sátán: Az nálam mennyi?! Hány százalék?

Péter: Száz, fiam.

Sátán: Ne vicceljünk! Várjál, várjál, számoljunk… Európa, Közel-Kelet, Észak- és Dél-Amerika, Ausztrália, Antarktisz… Afrika részben… Körülbelül ennyiben érint engem a végítélet! Nem kevés, nem kevés, nem örülök neki, de ez mindig is benne volt a pakliban! Semmi probléma. Marad nekem bőven mit csinálnom.

Péter: Szánlak, és együtt érzek veled, de nem marad neked semmi.

Sátán: Törzsi vallások! India! Ez mind kívül esik a végítéleten! Ne vicceljünk már! Ott van egész Kína!

Péter: Mi közöd neked Kínához, fiam?

Sátán: Hát én vagyok a jin… vagy a jang… szóval a másik! Mondjuk a jang! Maradjunk a jangnál! Na jó, nem az egész jang, de egy olyan kilencvenöt százalék. Az mind én vagyok! A maradék öt százalék jang az természetesen az Úré. Oké. Ezzel az öt százalékkal elismerem, nem vagyok vele teljesen egyenértékű. De ott a helyem Kínában! Meg Indiában is.

Péter: Én értelek. De ez egy másfajta végítélet lesz.

Sátán: Meg én vagyok például a sötét anyag! Ha van sötét anyag egyáltalán, mert ezt is vitatják, de mindegy… ha van, akkor az például kapásból én vagyok. Jó, jó, öt százalék abból is az Úré! Tudom a helyem, nem körülöttem forog a világ, de azért nehogy már engem is érintsen a végítélet! Vagyis persze érint, érint, de csak részlegesen! Úgy persze! Naná! Részlegesen igen!

Péter: Te egy európai kreatúra vagy, fiam. Neked semmi közöd a jinhez meg a janghoz, a sötét anyaghoz meg pláne. Semmi közöd a teremtéshez. Oswald Spengler szerint te vagy a gótikus világ legnagyszerűbb találmánya a Szűz Mária-kultuszon kívül. De semmi több. Együtt fogsz pusztulni a zsidó-keresztény-mohamedán világgal.

Sátán: De akkor veled is! Veled is, Péter! Te se éled túl!

Péter: (Nyugodtan) Velem is. Úgy, ahogy mondod.

Sátán: És ilyen nyugodtan ücsörögsz itt?

Péter: (Szelíden, bocsánatkérően) Nekem van hitem.

A Sátán megvakarja a fejét: most érti meg a helyzet súlyosságát.

Sátán: És az ennyit számít?

Péter: Úgy hiszem, fiam.

Sátán: Hát hitem azért nekem is van!

Péter: Arra az öt százalékra gondolsz?

Sátán: Arra, hát! Pontosan! Mert az megvan! Az azért tényleg megvan! Öt százalékig hiszek!

Péter: Kibúvókat keresel.

Sátán: Hát de… hogy a fenébe ne keresnék kibúvókat?! Nem akarok megdögleni!

Péter: Már nincsenek kibúvók. Ez másfajta ítéletnap, mint amiről eredetileg szó volt. Nem lesznek a jók megjutalmazva, és nem lesznek a rosszak megbüntetve. Ma estére szépen el fognak aludni az emberek. Egyszerűen beleálmodják magukat a halálba. Boldogok lesznek közben.

A Sátán az óráját nézi.

Sátán: Hány órakor?

Péter: Nem egyszerre. Szépen, fokozatosan, estig mindenki elszunnyad, álmokat lát, és nem kel föl azokból többé.

Sátán: De most hány óra? Ez megállt.

Péter: Nézzél le, fiam. Meg tudod állapítani.

A Sátán lenéz az ablakon.

Sátán: Az ott a francia forradalom?

Péter: Már nem. Párizsnak Párizs, de ez már ezernyolcszáznegyvennyolc.

Sátán: Mért, hát mikor kezdődött az ítélet napja?

Péter: Tudod jól. Luther Mártonnál. A középkor végén. Ha ezernyolcszáznegyvennyolc, akkor jócskán elmúlt dél, fiam. Tényleg elég későn ébredtél.

Sátán: Hát honnan tudtam volna, hogy ma ez lesz?! Máskor mindig hagytatok aludni. Senki nem tett nekem szemrehányást.

Péter: Dolgoztál te eleget úgy is.

Sátán: Már az is baj? Ha dolgozik az ember? Tettem mindig, amit kell! Te tudod! Neked ezt tudnod kell, Péter! (Kétségbeesetten lemutat a világra) Most én leszek a bűnbak ezért az egészért?

A Sátán föl-alá rohangál. Rettenetesen fél.

Péter: Az ítéletnapról nem te tehetsz.

Sátán: Ezt csak úgy mondod!

Rohangál.

Azért, mert elkéstem?! Hát honnan tudtam volna, hogy pont ma…?! Ez nem lehet igaz! Ez egyszerűen nem lehet igaz! És ha felhoznék tíz igazat?!

Péter: Nem érted. Nem a bűnökről van szó. Nem azért pusztul el a világ, mert bűnös volt, hanem azért, mert az emberi agy nem jó konstrukció. Egyszerűen nincs megoldás a haláltudatra. A hit lett volna az, de a hit kiveszett odalentről. Ebben te is vastagon benne vagy különben, de nem akarlak bántani. Te valóban csak tetted a dolgodat. Most meg már mindegy. Próbáljál megbarátkozni a gondolattal. Eljön az este, és álomba szenderülsz az emberekkel együtt.

Sátán: Meg veled!

Péter: Meg velem, ahogy mondod. Nem lesz ez olyan szörnyű, hidd el nekem. A halála előtt mindenki boldog lesz és öntudatlan. Nem fog a haláláról tudni. És ha akarsz valami biztatót hallani, akkor halljad: az Úr az ember után teremt majd egy új és boldogabb fajtát. Mi el sem tudjuk képzelni, milyen lény lesz ez. De csodálatos egy lény lesz, az biztos! Mert egyszerre lesz örökéletű és véges, de mégis béke lakik majd a szívében.

Sátán: Ilyen már van! Ez az angyal!

Péter: (Átszellemülten) Nem, nem az angyal… Az angyalt el lehet képzelni. De ezt az új lényt mi nem érthetjük meg soha a véges emberi ésszel. Épp úgy nem érthetjük meg, mint magát a világmindenséget. Szép fajta lesz, bölcs és szelíd fajta… olyan lesz, amilyet csak az Úr akarhat. Egy boldog világ jön. Különös, furcsa világ… talán jó lenne megérni…

Sátán: És a kínaiak?!

Péter: Nem tudom, mi lesz a kínaiakkal, fiam. Az Úr majd gondoskodik róluk. Neked meg nekem semmi dolgunk velük.

Sátán: (Felragyog a képe) És ha tényleg hoznék fel tíz boldog embert? Akiknek mondjuk akkora a hite, mint neked?

Péter: Nekem ne hízelegjél.

Sátán: (Fellelkesül) Nem hízelgek! Dehogy hízelgek, Péter! Az jutott az eszembe, hogy ha mutatnék az Úrnak boldog példányokat az emberből, akkor talán leállítaná az ítélet napját! Biztos, hogy leállítaná! Semmi oka nem lenne folytatni! Hát nem?! Mit gondolsz?! Én rengeteg abszolút hitetlen embert ismertem! Egy csomó boldog ateistát… Na jó, tízet talán nem, de… igazából egy is elég lenne! Precedensnek! Szeretnék beszélni az Úrral, Péter! Engedj be hozzá, légy szíves!   

Péter: Nem lehet.

Sátán: Nem érted! Ha hozok valakit, aki nem hisz az örök életben, de mégis boldog tud lenni, akkor ki fog derülni, hogy nem reménytelen az egész! Nem kell új fajt teremteni! Ez ilyen egyszerű! Engedj be hozzá! Kérlek szépen!

Péter: Nem tehetem. Dolgozik.

Sátán: Az új lényen?

Péter: Bizonyára.

Sátán: Te már beletörődtél! De én még nem! Legalább próbáljál megérteni, Péter! Engedj be, könyörgöm! Péter! Légy szíves…

Péter: (A fejét rázva) Ez már elrendeltetett. Forog a gép.

A Sátán az ajtóhoz rohan.

Sátán: (Kiabál) Uram! Uram! Engedj magadhoz! Uram! Engedj színed elé! Uram! Ne hagyjál könyörögni! Szolgád vagyok! Legkisebb szolgád! Uram! Kegyelmezz! Hozok egy boldogot!

Rázza az ajtót. Kopog, dörömböl.

Uram! Uram!

Semmi válasz.

Uram!

A Sátán hallgatózik, aztán reményvesztve lerogy az ablak mellé. Péter odamegy hozzá, kinéz a világra, és megsimogatja a Sátán fejét.

Péter: Hát próbáld meg, na. Hozzál föl egy boldogot.

Sátán: Reménytelen. Ha az Úr nem fogad. Hát látod…

Péter: Imádkozom érted. Többet nem tehetek.

Sátán: Az kevés. Valamilyen ígéret kéne (az ajtó felé int), Tőle. Egy ilyen kicsi! Hogy legalább megvár. Különben minek?

Péter: Most mondtad, hogy van egy kis hited.

Sátán: Öt százalék. Azzal nem jutok messze.

Péter: Telik az idő. (Lenéz az ablakon) Megszületett Lenin. Most menjél, ha akarsz, különben elkésel.

Sátán: Sietek, sietek… De hát azt se tudom, hova menjek.

Péter: Ne tőlem kérdezd. De Európát nem ajánlom.

Sátán: Isten őrizz! A választott néphez mit szólnál?

Péter: Túl sok a hitetlen. Ne vesződj a hitetlenekkel. Nagyon felgyorsult a fejlődés.

Sátán: Egy iszlám ország! Ott még van hit!

Péter: Hát próbáld meg.

Sátán: Akkor segíts!

Kinyitja a táskáját, kénkőfüst dől belőle.

Sátán: Bocsánat, bocsánat...  Megfognád egy pillanatra?

Péter megfogja a táskát, és kinyitva tartja. Kicsit fintorog a szagtól. A Sátán kapkodva leszedi a fejéről a szarvakat. Beledobja a táskába. Leszedi a lábáról a patákat, azokat is a táskába teszi. A farkát is le akarja szedni. Idegesen rángatja.

Sátán: Nem jön le!

Péter: Várjál, fiam, segítek. Ne erőltesd, mert leszakad az egész…

Péter a Sátán kezébe adja a táskát, majd ügyesen legombolja a farkat, feltekeri, és beledobja a táskába.

Sátán: Köszönöm.

Becsukja a táskát.

És mi lesz, ha tényleg elkések?

Péter: Hát akkor az lesz, fiam. Alvajárókat találsz odalenn, meg ébren álmodókat, és magad is csak egy leszel közülük. Elalszol velük együtt odalent. A többiekkel.

Sátán: Mennyi az esélyem?

Péter: Amennyi a hited.

Sátán: Hát akkor… Észak-Afrika?

Sóhajt, koncentrál. Meglendíti a táskát, és kidobja az ablakon.

Sátán: Imádkozol majd, tényleg?

Péter: Most is imádkozom.

Sátán: Nincs is összekulcsolva a kezed!

Péter: Attól még imádkozom. De ha félsz, maradj itt velem. Jobban járnál. Énszerintem már elkéstél. Nem maradsz itt inkább? Megvárjuk együtt az estét.

Sátán: Soha!

A Sátán megrázza a fejét, lenéz az ablakon. Visszanéz Péterre, aztán kiveti magát.
Péter szelíden csóválva a fejét visszaül az asztalához.