Benedek Anna: A különc

Nem lennék Kemény István bőrében. (De a kritikusaiéban sem.) Amikor egy a 90-es évek óta meghatározó irodalmi szereplő bejelenti, hogy költői tevékenységét egy időre sarokba állítja és ezúttal regényt, méghozzá feltételezhetően nagyregényt ír, az irodalmi berkekben megindul a szóbeszéd: Kemény megírja a 80-as évek kulcsregényét, mindenki benne lesz, aki számít vagy valaha számított, de legalábbis megfordult Keményék előszobájában. Minderre rátesz még egy lapáttal a megjelenő kötet fülszövege: nevelődési regény, kalandregény, sőt, megint máshol "új Utas és holdvilág" látott napvilágot. Lehet-e objektíven szemlélni egy művet, amelynek szerzője talán tudtán és akaratán kívül kánonformáló személyiség, egy generáció élő klasszikusa, ugyanakkor végletekig szerény figura, akit ez a "kegyelmi állapot" saját bevallása szerint is tanácstalanná tesz?


Bácsi, délszigeten

Kemény István az Olvasóligetben

Délvidéki hangulat, enyhén szeles, a Margitszigeten szvetterek alá bújnak a fürdőruhák, önkéntes dalárda énekel a szökőkút körül, párok hajolnak egymásra a fűben, a Duna a régi, jó öreg és nekünk mindannyiszor lenyűgöző, otthonosan tökéletlen és megfoghatóan véges, erős és színét fényben változtató. A sziget harsogóan zöld, mint egy mindig esős holland kisváros parkja, hiába esteledik lassan, él, mintha tengerparti sétánynak képzelné magát a városi szmogban.


A különc

Kemény István: Kedves Ismeretlen, Magvető, 2009.

Lehet-e objektíven szemlélni egy művet, amelynek szerzője talán tudtán és akaratán kívül kánonformáló személyiség, egy generáció élő klasszikusa, ugyanakkor végletekig szerény figura, akit ez a "kegyelmi állapot" saját bevallása szerint is tanácstalanná tesz? - Benedek Anna kritikája Kemény István regényéről.

Kemény István és a történelem, avagy a mítosz örök visszatérése - Guillaume METAYER esszéje

Milotay Nórának,

Kemény Istvánt a kollektív (különösen az európai) múltra tett utalásokkal sűrűn átszőtt életmű első olvasata nyomán – az önmagát „a külvilág létéről meggyőződött” költőként és emberként meghatározó Théophile Gautier nevezetes fordulatának parafrázisával élve – a történelem létezéséről meggyőződött költőként jellemezhetnénk; ami alighanem máris jelzi e költő különleges helyét a saját poszthistorikusságához és a történelemtől való eltávolodásához megrögzötten ragaszkodó posztmodern nemzedéken belül.


Rock and Rollból hányas?

Ha egy zenei újság szakírója lennék és a Hasítás egy rockzenei kompiláció lenne, akkor valószínűleg elég röviden elintézném a recenziót: a külcsín 9 pont, a tartalom 2-től 8-ig hullámzó, minden trackről egy mondat, [...] azt írnám, hogy nem egy kihagyhatatlan darab, még gyűjtőknek sem.

Parti Nagy Lajos laudációja Kemény István Élőbeszéd című kötetének PALLÁDIUM-DÍJáért, 2007

A Palládium Alapítvány idei díjazottai: szépirodalom: Garaczi László: metaXa; Kemény István: Élőbeszéd. Képzőművészet: Gaál József: Samsára, önálló kiállítás. Különdíj: Galgóczy Árpád: Furcsa szerelem c. gyűjteményes kötetéért és egész műfordítói életművéért. A szellemtudomány-témakör idei díját Hudi József és Köblös József A pápai református kollégium diákjai 1585-1861 című munkája kapta a protestáns iskolatörténet társadalomtörténeti irányú megújításáért.


Cserna-Szabó András: Semmi nincs meg

Rádió

"A középkori Magyarország elbukott /

1526-ban, az újkori 1944-ben, és ez a / frusztrált, de küldetéses / maradványország most múlik ki / csendesen a szemünk előtt."

(Kemény István: Komp-ország, a hídról)


Margócsy István: Számadás és/vagy panasz

Az ÉS könyve júniusban - Kemény István: Élőbeszéd.

Kemény István legújabb verseskötetét úgy is olvashatjuk, mint Kosztolányi lírájának meglepő újraírását: benne egyszerre tűnik fel a Számadásnak, valamint A bús férfi panaszainak sok-sok gesztusa és motívuma.


„…Betonperon, a gazban cigarettás…”

Bodor Béla: Kemény István: Élőbeszéd című kötetéről

Az Élőbeszéd kötetlen formában írt, mégis lírai hangoltságú elbeszélés… apró lírai elemek illeszkednek egy történet menetébe, melynek alaphelyzete drámai – a narrátor, akiből átmenetileg eltávozott az élet, beszélget a Halállal.


Nagy Gábor: "Mert nem lehet kikerülni mindent"

Kemény István: Hideg

A hideg a mondatfűzésben búvik meg. Ahol elfordulnak a mondatok, vagy ahol egymásba botolnak: ott érezni a hideget. A mondatok ugyanis hidegen kapcsolódnak egymáshoz, egymásba: a feszültség nem kisül, hanem odafagy. És ott van, ha fagyosan is. Ellentét, paradoxon, párhuzam: ezek a tiszta alakzatok, mint a hidegben a vas, eltorzulnak valamiképp. Nem fontosak, így magukban. Minden ellentét, paradoxon, párhuzam több önmagánál, úgy mellékesen. Mert nem a szöveg fordul meg rajtuk, hanem az élet; amolyan szenvtelenül, hidegen.