Család, gyerekek, autó 28. fejezetA káromkodásról

Nyisd fel ezt az országot. Ejts egy hosszú vágást rajta éles késsel a fővárostól egy csöndes, balatoni házig. Válassz ki erre egy vasárnap késő délutánt.
Végezz előtte tanulmányokat. Menjen rá akár egész addigi életed, keseredj meg, de végül szerezd meg a kézügyességet. Szánj időt a vizsgálatokra. Kérdezd ki a beteget, tárd föl vélhető betegségét. Ezután jelölj csak ki egy napot, azt a bizonyos vasárnapot, ekkor már egy minél hamarabbit.
Ne léphess vissza az utolsó pillanatban. Gondoskodj erről. Legyen a család lent a balatoni házban, és ígérd meg nekik, hogy most már tényleg kérsz kölcsön, és viszel le végre valami pénzt. Várjanak az utolsó gyorsnál vasárnap este. Segítsen váratlan sztrájkjával a vasút, hogy ki kelljen állnod stoppolni a budaörsi benzinkúthoz.
Legyen késő áprilisi meleg, délután fél négy. Álljon már előtted ott egy másik stoppos, a nejlonszatyros alkoholista, aki mellett épeszű vezető inkább felgyorsít, és már melletted sem áll meg. Káromkodj nyugodtan. Fogadd isteni jóindulatként azt a hat autót ami várakozásod három órája alatt mégis megáll melletted, nagy ívben kikerülve a szatyrost. Utasítsd vissza őket, hiszen mind Bécsbe vinne, sőt, egyikük Párizsig, sóhajts, és figyelj.
Nem lesz már sok alkalmad megfigyelni azt a kicsi világot, ami egy ilyen sztrádaszéle. Figyeld meg a többi stoppost. Gyülekeznek már, és harminc méterenként sorakoznak fel mögötted. Előtte itt mennek el melletted a leállósáv melletti stopposösvényen. Stopposarcot látni ritka alkalom a magadfajtának, aki egész életében csak vendég volt az útszéleknek ebben az összefüggő világában. Egy stopposarcot közelről látni olyan mint egy egész, vad őzet karnyújtásnyira. A stopposlányok, akik távolról kecsesnek de legalábbis szabadnak tűnnek, itt majdnem részegek, és káromkodnak. Az alakjuk meg a ruházatuk légies csak. Különben ki sem állhatnának az út mellé. Őket meg a katonákat persze azonnal elviszik, pedig később jöttek. Ne zavarjon nagyon.
Törődj bele, hogy most már rád fog sötétedni, és végképp nem vesz föl majd senki, de hát feladni úgysem lehet. Most még cseréld ki a fekete trikódat a fehérre, vedd le a napszemüvegedet, dobd el a cigarettádat, és tudd, hogy ma ennél szimpatikusabb látvány már nem lehetsz. Megtettél mindent. Az előbb már feladtad, hogy este megérkezel, most add fel azt is, hogy hajnal előtt. Ne reménykedj.
Ügyvéd nyitott Porschéja vegyen föl tizenkilenc óra előtt, és hússzállító teherautó rakjon le hajnali fél négykor a célnál.
A két pillanat között láss rókát kétszer is, értesülj egy másfél milliárdos sikkasztásról eltűnt tettessel. Igazoltassanak vezetőddel együtt. Láss összesen tizenkét volánt tartó férfikezet, de csak egyetlen karikagyűrűt. Szerezz tudomást négy válásról, kilenc gyerekről, veszprémi érettségiről, autós kalandokról, katonakori stopposélményekről és nőkről. Ez így természetes. Nő - főleg sötétedéstől - nem vesz föl stoppost, és nem is beszélne ugyanezekről. Panaszkodna, de másról. Kioktatásban részesítene, de másfélében. Hallgatna, de nem az álmosságtól. Férfiak vesznek föl. Bírd ki őket.
Próbálj meg örülni a hat autó közti öt szünetnek. Az elsőnél annak, hogy még egy kicsit világos van, tehát elvben van még esélyed. Próbálj meg örülni a tudásnak, hogy a szürkületben még megláhatttál és megvizsgálhattál két sztrádaszéli műanyagkoszorút alig száz méterre és másfél évre egymástól, és az egyiken még az ÖCSI feliratot is elolvashattad. Borzongj, hogy ha nem vész ki ez a fajta kegyelet, akkor száz év múlva miféle összefüggő műanyagsövények zörögnek majd a sztrádaszéleken. Töltsön el örömmel, hogy te csak vendég vagy az utaknak ebben a kísérteties világában, nem vagy te autós, és még stopposnak sem vagy igazi, nem vagy te semmi.
Ezért a gőgös gondolatodért büntetésül a következő szünetben le kell gyalogolnod első három kilométeredet a sztrádaszélén, immár teljes sötétben. Degeszre tömött aktatáskád és félcipőd keserítsék meg sétádat.
Szerencsére érj el egy benzinkúthoz, ami mellett van fény, tehát láthatóvá válhatsz megint. Itt megint sokáig állsz, de mégis nevetségesen keveset a másik kúthoz képest. Az a kút lesz majd igazán élénk és bizarr. Ez a kút itt mindössze kihalt és védtelen mint egy űrállomás. Új.
A következő autós beszédjében tűnjön fel végre, mekkora erőfeszítéseket tesznek az emberek, hogy ne haszálják a baszdmeg kifejezést. Pedig szinte minden együtt van hozzá: az éjszaka, egy azonos korú felületes ismerős, a vezetés enyhe izgalma és a keserű magyar nyelv. És mégis, alig. Miért?
És jóval később, kettő körül, lakatlan helyen, közel a műúthoz, jobbra bent a szántáson vajon miért parázslik fel az a cigaretta, ha nem ugyanezért? És vajon ki más a férfi, aki szívja, ha nem a magyar nyelv legközönségesebb kifejezése, személyesen? Záráskor kidobják az utolsó kocsmából is. Félreáll, hogy a száguldozó autók el ne üssék. Néha egész éjszakákat tölt el távol a nyelvtől.
A másik benzinkutad Füred mellett legyen. Fénye világítsa ki a fákat, hangszórói egy éjszakai telefonos rádióműsort bömböljenek.
Meghitt műsorában a fiatal riporter vállalkozzon álomfejtésre. Éles késével nyissa fel az országot. Hallgassa ki az embereket, adjon nekik buta válaszokat, ne riadjon vissza. Férfi suttogja bele a kagylóba álmát, hogy gyereket ölt, fiatal lány, hogy banánligetben szeretkezett, középkorú nő, hogy autóstoppost vett föl, aki farkassá változott. Legyenek zavarban, megijedve önmaguktól.
A benzinkút hangszórói viszont dübörögjék rá ezeket a félénk álmokat a fákra, a fákon nyugodtan éneklő csalogányokra, az egész fekete űrbe. Te pedig hallgasd ezt a káromkodást, és te már ne káromkodj.