Család, gyerekek, autó 24. fejezet Füstölő mozdulat kézzel

Az ősz az idén október harmincegyedikén este negyed hatkor köszöntött be
Szíriába. A tengerparti Latakia városába érkezett meg először, a tenger felől. Több hónapos
szélcsend végén ma déltől gyülekeztek a város előtt a felhők. Sötétedésig tökéletes maradt a
szélcsend, aztán három egyszerű szélrohammal benyomult a városba az ősz. Az első szélroham
fölemelte a rettentő szemetet, amiről pedig beszélni sem akartam. A második szélroham az
egészet bezúdította a város utcáiba. A harmadik szélroham volt a legerősebb. Nehéz tárgyak
koppantak, dőltek, zuhantak, aztán záporoztak.
Egy zománcfesték-boltba ugrottunk be a zuhanó tárgyak elől. Meddig leszünk itt? A tél végéig? Ha most szélvihar lesz Szíriában, gondoltam a boltban, akkor most majd mind lezuhannak a városokban azok az ottfelejtett, rögzítetlen tárgyak, amiknek eljött az ideje, és akkor az eddig látottaknál ősibb vázak és szerkezetek fognak előtűnni. Csak túl kell élni. Mekkora egy szélvihar Szíriában? De nem jött szélvihar a három nagy szélroham után.
Más jött.
Másnap, az utolsó szíriai napunk volt. Egész nap esett. Szétfoszlott utolsó túrista-álmunk, a novemberi fürdés a tengerben. Menjünk innen.
Az egész úton furdal a lelkiismeret. Bibliai tájakon járok. Öt napja koplalok.
Úgyhogy ami most jön, akár lehetne vízió is.
A Földközi-tenger vége. Parti föveny, erős hullámverés. Késő délután. Ferde napsütés a tenger felől, a felhők alól és közül. A nyílt víz fölött három vihar jól elkülöníthető felhőzete. Nyolc-tíz halász bárkát vonszol a partra derékig vízben, nyakig vízben. A nagy hullámok miatt inkább kínlódás ez. A part fölött két-három viskó, az egyik bolt. Piszkos kis terasza van, de a tengerre néz, és csak Ciprus szigete miatt nem látszik róla Gibraltár. Jobbra majdnem üres a part. Egyetlen bódé. A bódé lakója, pulóveres fiatal férfi most megy haza. A bódén túl a fövenyen óriási limuzin, mellette népes túristacsalád. A vízig gurultak, és most bámulják a viharos tengert. Barátom, a Másik mellettük áll, és az öregasszonyt fotózza. Nekem most ő is a csoportkép része. Már én is a bódénál vagyok. Szakadni kezd az eső, de egyikük sem mozdul. Le vannak nyűgözve.
Bemenekülök a bódéba. Ott a pulóveres fiú. A gazda. Cigarettát kér, és nézzük a tengert. A család nem tetszik neki.
- Szaudi. (Fintorogva mutat rájuk:) Sza - ud- a - rá -bia!
- Yes?
- Yes. Szaudi. Where are you from?
- From Hungary.
- Á! Hungária! (Társít:) Russzia? Hm? Romania? Bukarest?
- Budapest.
- Budapest?! (Tűnődik, felderül:) Budapest!! Sztálin Juszuf! Not??
- Not.
(Elgondolkodik, felderül:)
- Hitler?! Hitler! Germany! Not? Germany ... (Mutatja a kezével, hogy háború:) Germany...to Hungária! Yes?
- Yes.
(Már mosolyog.)
- Hitler good?
- Not good.
(Elkomolyodik.)
- Not?! Not?! Hitler not good?! ... Hitler good!!! (Magyarázatba fog:) Jahuda...
- What?
- Jahud... Izrael! Yes, Izrael!
- Okey, Israel. Yes. And?
(Csodálkozik. Még mit nem értek?)
- Izrael! (Füstölő mozdulat kézzel.) Hitler good!!
- Not good.
A Földközi-tenger vége, halászok bárkával, vihar, bibliai táj, öt napja koplalok, a barátom gazdag arabokat fényképez, én Hitlerről vitatkozom. Füstölő mozdulat kézzel. Most végre minden olyan, mintha vízionálnék.