Család, gyerekek, autó 18. fejezetSzörnyeteg is van

Ólálkodik egy sunyi fickó a városban, akiről állatok jutnak az eszembe, és ebből tudhatod is, hogy miféle állatok. Ő az átka a városnak, az egyik mindenképpen. Merev a tekintete, titkolja a korát, és csak egyszer ne figyelj oda, azonnal melléülsz egy buszon.
Nem lehet megszabadulni tőle. Ide tartozik, ő csak itt valami. Nem fog elmenni innen, hosszabb időre soha. Ha pár hétre mégis, akkor a színházi fesztiválra Avignonba, az anatómiai napokra Amszterdamba, vagy az ördögdi frusztrára leskelődni. Ezen kívül még lehet, hogy egyszer egy színjátszócsoporttal elsodródik a Gyalui havasok mellé egy faluba is, de ott nem lesz kompatibilis.
Öt évvel ezelőtt egyszer már gyűlöltem is, de eddig azt hittem, hogy azzal akkor el is volt intézve a dolog. Akkoriban egy rokonomat kaparintotta meg, egy fiatal lányt. Jól megkínozta, verte is, de mivel a hatalma nem nagy, meggyilkolni meg nem merte, végül el kellett engednie. Szerencsémre én is későn tudtam meg a dolgot, így nem kellett intézkednem. Ez jó, mert gyáva vagyok.
Rokonom saját erejéből szabadult meg tőle, és joggal hihette, hogy ezentúl elég lesz elkerülnie a színházakat és főleg a színházaknak az ember nem járta részeit, meg az azokba vezető utakat. Ahol ez a szemét - valami (állat).
A lány tényleg megszabadult, én meg öt évig hízelegtem magamnak a kifejezéssel, hogy szemmel tartom azt a férget. Tényleg gyakran láttam, és mivel ő tudtommal engem nem ismert, én voltam fölényben. Egy alkalommal még a lakását is felfedeztem. Egyszercsak ott álltam egy ház előtt a túlsó járdán, és két negyedik emeleti ablakot bámultam, mert azokon át valósággal menekült a fény. Aztán kialudtak a lámpák, és nemsokára megjelent ő. Akkor néhány saroknyit követtem is. De aztán bement egy cukrászdába, ahol találkozott egy nagyon fiatal lánnyal (csak, hogy biztos legyél benne: veled), akit nem zavart a szétesett járás, a tűhegyes orr és a süteményrohasztó tekintet.
Most meg kéne neveznem, följelenteni neked, meg kéne mondanom a nevét. De mindig újat használ. Nem tudom. (És jobb is, mert ha hallanál egy nevet, megnyugodnál, hogy ezek szerint mégsem vele volt dolgod. De vele.)
De tudok egy másik nevet. Kelés Gézáét, akit elég jól ismerek, legyen ő a segítségünkre.
Kelés Géza hasonlít ehhez a féreghez, ugyanazokra a helyekre járt, ugyanazokat az embereket ismeri, ugyanazokkal a nőkkel volt, de már régen túl van ezeken. Kelés Géza: egy undorító név, egy undorító lélek. És mégis milyen más.
Géza egy igényes lakásban lakik egy kietlen lépcsőház után. A lépcsőház fala tele van írva és rajzolva a Gézának szóló üzenetekkel, ELŐRE MENEKÜLTÜNK, GYERE! és hasonlókkal. Ezt pl. még én írtam ki neki, amikor odajártam. (És tudta is ennyiből, hogy hol keressen.) Van ott egy nagy, tízéves TOTENHOSEN-felirat azokból az időkből, amikor Géza még a punkért lelkesült, és lelkesült egyáltalán. A Totenhosen egy német zenekar, most megint van egy klipje egy pont olyan német lépcsőházzal mint a Gézáé. Meg a lakás is olyan, csak a Gézánál közben lett fűtőtest. A klip a lakás berendezéséből csak egy matracot, a szimplaablakot és egy halálfejű, hosszú, öreg punklányt mutat durván meztelenül. A szíjak, láncok, hálók, melltartók évtizedes, bonyolult rendszere kizárja, hogy ennek az életformának a követői még valaha is az életben teljesen levetkőzzenek. A látvány sivárságát minden további leírás oldaná.
Ilyen volt Géza lakása. Nemrég valamiért megkeresett, és láttam a lakását. Meglepően lakásszerű. Skandináv módra van berendezve, a kifejezés eredeti, vagyis leglaposabb értelmében. Tehát minden tárgy a lakó további, életfogytig tartó egyszerűségének van alárendelve. Hosszabb ittlakás esetén az öngyilkosság gondolata mindennapossá válna. Lakása ellen a lakó - Géza - csak új és új nőkkel védekezhet.
Tíz éve még csak a lelke volt skandináv módra berendezve. Mindenesetre mindhárom akkori lányról, akiket ismertem, kiderült, hogy rendszeresen járnak fel Gézához, ami dacossá és fáradttá tett, úgyhogy csak annyira jutottam Géza módszerei elemzésében, hogy a nők úgy látszik, szeretik, ha Csilla helyett Csucsunak, Judit helyett Jucnak, Karla helyett pedig egyenesen Károlynak szólítják őket, mielőtt kidobják.
Eltelt tíz év.
Géza nem lett asztaliteniszező, nem lett katonatiszt, nem lett szólógitáros, nem lett szörföző, közgazdász sem, pedig azt végzett, és nem lett politikus és író és performer művészek barátja sem, nem lett barátja igazán senkinek, és nem lett életművész, de nem lett sörmester vagy whisky-király sem, sőt, nem is bánt semmit, és nem lett rabja semminek sem, és nem lett bolond egyszer sem, és nem is játszotta meg sosem, és nem is tartott maga mellett senkit, akinek eljátszhatta volna, és mivel nem lett férj sem és újságíró sem, hát egy nőtlen tévés lett. Ólálkodni azonban nem kezdett sosem.
És itt van befejezve Géza, ahol az a színházi féreg, az az egyszer-még-gyilkos még mindig csak kezdődik. Mert jellem kérdése az egész.