Család, gyerekek, autó 14. fejezet A Lactobact-ügy

A Globocef erős antibiotikum. A teljes kúrának már a felénél végez a szervezet teljes baktériumháztartásával. Nem tűr megkülönböztetést. A tejlebontó baktériumoknak éppúgy nem ad kegyelmet, mint az ártalmas fajtáknak. Mellékhatás: hasmenés. A tejlebontó baktériumok pótlására a Lactobact nevű készítmény szolgál. A reggeli kakaó biztonságos elfogyasztásához tehát a Lactobact nélkülözhetetlen. A kislányom Globocefet szed, és vedeli a kakaót. A kör bezárult. A Lactobact-ügyben nyomozok.

A LACTOBACT -ÜGY

Nem vagyok nyomozó. A kristálytiszta logikában nem hiszek. Játékszellem kevés van bennem. Úgy vélem, az ember ott vegye magához az éltető romantikát, ahol egy-egy pillanatra nem látják. Ez a történet nem a Lactobactról szól, hanem az éltető romantikáról.
Még tartom magam. Ha melegítőnadrágban ugrottam volna le a sarki patikába, biztos, hogy azonnal visszajövök átöltözni, és talán el sem indulok újra. De én még tartom magam, úgyhogy a városhoz öltöztem, és amikor leszaladtam, rajtam voltak régi eleganciám nyomai, a fekete szövetnadrág, a hosszú kabát meg a barna félcipő, így aztán a sort végigállva azonnal beletörődtem a sorsomba:
- Lactobact nincs. Próbálja meg a kőruton.
A gyógyszerésznő nem idevalósi, de már annyit érintkezett az utca nénijeivel, hogy ő is kis k-val ejti a Körútat, mint az itteni bennszülöttek. (Lassan már én is, a bevándorló.) Ez a beszédben valahogy így hangzik: kőrut. Ez nem is az egész négy és fél kilométeres félkört, Budapest Nagykörútját jelenti, hanem annak csak egy otthonos hatszáz méterét, körülbelül a Szent István körútat. A mi utcáink ahhoz igazodnak. Oda innen még melegítőben is elsétáltatja bárki a kutyáját. De én odáig sem mentem volna le melegítőben, ez biztos. Nemhogy tovább.
Szerencsejátékba kezdek. Dupla vagy semmi. Tíz percem veszett el idáig. Most akkor rászánok még huszat, de Lactobacttal megyek haza. A kristálytiszta logikában nem hiszek, most mégis belevetem magam, sodorjon, ha tud.
A kőruton két patika van. A kisebbik a közelebbi. Itt nem mondják még meg, hogy a Lactobact hiánycikk. Pedig elhinném nekik, és megnyugtatott lelkiismerettel visszafordulnék. De ők átküldenek a nagyobbik patikába, és csak itt, a harmadik helyen hangzik el az erős mondat:
- Nem biztos, hogy talál...
De - bár innen már nyugodtan visszafordulhatnék, sőt, A VALÓSÁGBAN INNEN VISSZA IS FORDULTAM! - sajnos olyan képet vágok, ami rokonszenves, fiatal apának tüntet fel, és ezért a hölgy rövid fejcsóválás után folytatja:
- A Belvárost érdemes talán még megpróbálni.
Igen. A nyomozás logikája ilyenkor még kristálytiszta: ha itt, a külső körön nincs, keressük beljebb, a körön belül, legyen az Lactobact vagy maga az eltűnt fotómodell. Keressük a Belváros százötven éves gyógyszertáraiban, illetve hangulatos kávézóiban. Az Iguana-patikában mondják ki végül azt, ami logikailag még mindig megalapozott :
- Sajnálom uram, az egész városban karácsony óta nem lehet Lactobactot kapni. Esetleg... Kőbányán, a...
Igen. Kőbányán. Nem esetleg, hanem biztos. Hogy ott esetleg. A nyomozások logikája szerint. Eltűnt a csodaszép fotómodell, és a jóképű amatőr nyomozó, aki nem csak címlapokról ismerte, utánaveti magát. Először a Centrumba (a vidám, nappali Iguana-kávézóba) vezet a szál, majd onnan ki a Perifériára (a félelmetes délutáni Kőbányára). Az alvilág egyre sötétebb bugyraiba. Innen még persze vissza a Centrumba egyszer, de ekkor már benne az ügyben (este). Már várják, megfenyegetik ott, ahol nemrég még ismeretlenül kérdezősködött valami gyógyszer ürügyén, aztán megverik a patika vécéjében. (A szálak összekuszálódnak.) És aztán másodszor is ki a Perifériára de most egy luxusnegyedbe buliba, és csak a film végén ki újra a kőbányai roncstelepre, ahol a nagy harcot kell majd egyedül megvívnia, hát nem.
Mondom, a valóságban én már a harmadik patikából visszafordultam, a Körútról, feladva a kislányom hasmenése elleni harcot. De az igazság több ennél.
Az igazság az, hogy az Iguana-patikába még elmentem. Csak itthon letagadtam. Onnan kilépve határoztam el, hogy tovább nem. Kőbányára nem. Az nekem már nem csak a valóságon, hanem az igazságon is túl van, nekem a Lactobact-ügy kőbányai szála maga a kristálytiszta logika, amiben nem hiszek. A kristálytiszta logikát innen kövesse a nyomozó egyedül, egészen a végső megsemmisülésig vagy a hepiendig, ami nekem ugyanaz. A végső megsemmisülésért, na azért aztán magamtól egy lépést se, a hepiendben pedig nem hiszek.
És most itt állok egy hideg márciusban a Vörösmarty tér szélén, és nagyon úgy néz ki, hogy tetőtől talpig benne vagyok egy sétában. Egy barátom éltető romantikával kínált meg az előbb. Gyorsportré-rajzoló. Nem volt ügyfele, ezért fél órán át ittuk a padon a pálinkáját, aztán összepakolt, és jön velem. Most arról beszélgetünk, hogy délen nem isznak töményet az emberek, félóra múlva pedig elválunk, és külön-külön indulunk új kalandok felé.