Család, gyerekek, autó 12. fejezet A nap délutánja

Sebesült nincs. Villámgyorsan megegyezik egymással a két autós. A szerelmes ad egy betétlapot a szakállasnak, aki fejét rázva beül a kocsijába, és elhajt abba az irányba, amerre a jobbkézszabályt figyelmen kívül hagyó szerelmes lökte. A szerelmespár még megvárja a rendőröket (mert mégis jönnek), aztán a lány ül a volánhoz. Keserves fintorral indul el a kocsijuk, de legalább az eredeti irányba. Az üvegszilánkokat egyelőre nem söpri össze senki. Oszlik a csődület. A kereszteződés nyugalma helyreáll.
A valaha széles járdákat elfoglalják a parkoló autók. A kereszteződés környéke tele van boltokkal és irodákkal, és az autók percenként állnak ki és be. Kegyetlenül pontos mozgásban van az összes autó, mint a kártyalapok hajnalban.
Feloszlott a karambol csődülete.
Csak most tűnik fel, hogy még egy megrongált autó parkol a sarkon. Nyilván egy régebbi karambol nyomait viseli, különben a csődület, ami nagyrészt a kereszteződés népéből
került ki, nem hagyta volna elmenni a feleket. A mi házunkban van egy feljelentős bácsi, járókerettel ugyan, de kitűnő szemmel. Neki rutinfeladatat lett volna észrevenni, és szokása szerint ott is nélkülözhetetlenkedett a csődületben. De még ő sem vett észre semmit. Akkor pedig tényleg nem most sérült meg a harmadik autó.
Iskolások mennek át a kereszteződésen.
Egy óra. Ebédszag.
Most két percen át üres a kereszteződés. Még autó sem mozdul.
Ez alatt a két perc alatt kerül fel a lakásunkba az újság. Én lehettem lent, de nem tudom. Ha a kereszteződésnek volna újságja, azt venném. Most lenne holnapra anyaguk.
A kereszteződés története csődületek története. Százhúsz éve parcellázták a területet, akkor lehetett az első csődület. Megjöttek a földmérők, akik önmagukban még csak eseménynek számítottak volna, és odalépett hozzájuk egy erre járó, hogy mit csinálnak itt? Ez a beszélgető csoport talán már csődületnek tekinthető. Ha a csődületek nevet vagy számot kapnának mint a hurrikánok, meg volnának becsülve. Így viszont félő, hogy a kis csődületekkel együtt elfelejtjük azt a nagyot is, ami ebből a kereszteződésből került fel a történelembe. Páran élnek még a kereszteződés négy nagy házában abból a csődületből, ami a Wallenberg-csődület nevet viselhetné.
Mint aki lát, negyed kettőkor ősöreg zsidóasszony könyököl ki szemben. Öt percig fog kinézni, mint mindig. Megpróbálok ezalatt végig csak rá gondolni. Nem sikerül.
Folyamatosan erősödik az érzés, hogy hogy egy fáradt, hajnali társaság kártyázik az autókkal. Kihúznak egyet a pakliból, dugnak a helyére egy másikat. Az a parti mozgatja az egész város forgalmát. Estére bizonyosság lesz az érzésből.
A sarki zöldséges megint lejön a kutyával a lakásukból. Benéz a boltba, ahol a felesége meg a segéd ad el. Ő maga csak hajnalban dolgozik. Árut hoz a nagypiacról. Attól kezdve a bolt előtt ácsorog a kutyával, és beszélteti a kereszteződés népét. Nagyon kövér, nagyon bajszos. Ösztönszerűen játssza a mérges, kevésszavú, aranyszívű embert.
Hamar kijön a boltjából. Ácsorog a szokott helyén a behajtani tilos-tábla mellett. Szemben észrevesz egy káromkodó férfit, akinek megnyomták a hátsó lökhárítóját, és tanúkat keres. A zöldséges nem érti. Igen, itt állt ő is alig egy órája a csődületben, de senki nem vette észre, hogy a karambol tett volna kárt másik autóban is.
Az öregasszony becsukja az ablakot.
Jön egy publicista. Negyvenéves, álmos nő bevásárlókosárral. Bemegy a zöldségeshez. Ha cikke van az újságunkban, aznap mindig feltűnik a kereszteződésben. Ha feltűnik a kereszteződésben, mindig tudjuk, hogy ma cikke is jelent meg.
Átfutom a cikkét. Kijön a zöldségesboltból. Most jóllakott : észreveszi persze a káromkodót, de nem mint témát. Átlóban átvág a kereszteződésen, köszöntik egymást a zöldségessel, és eltűnik a boltban, ami már a mi házunk holttere. Ő is a kereszteződés lakójának számít. Az lehet, hogy nem lakik éppen a négy sarokház valamelyikében, de a boltjaink közösek.
Közben a boltból is kijött, és eltűnik arra, amerről húsz perce a látótérbe érkezett.
Most egyszerre két autó áll ki, és három áll be a helyükre. Kártyában ilyen nincs.
Minden órának megvan a telefonálója a sarkon. Ennek is. A szőke szakállú fiú sétált ki beszélni, akinek a festékboltja nem látszik ide. Egy fél autólámpa-búrát odapasszol a zöldséges-segéd söprűje elé, akit most kiküldtek eltakarítani a karambol nyomait.
Román cigányok vonulnak át a kereszteződésen Angyalföld irányában. A rossz trafikoslány, aki mindig átszalad aprót kunyerálni, iszkol vissza a boltjába.
Háromnegyed három. A szemközti hosszú erkélyen elkezdi délutáni föl-le-sétáját a melegítős bácsi. Időt jelez és mosolyt fakaszt. Egyéb funkciói már nincsenek.
Megváltoznak a fényviszonyok. A nap egyre ferdébben süt, egyre könnyebb belátni a szemközti lakásokba. A kereszteződés hét emelet mélységben van. Ott még előbb lesz este.
Egyhangúan cserélődnek az autók. Mindig kering kettő-három a háztömb körül, és ha megürül egy hely, azonal beáll oda valami.
Az érzés, hogy kártyáznak az autókkal, mégsem fog kitartani estig.
Finálé kéne a nap végére, amikor felvonulnak a nap eseményei meg az események szereplői, és még talán történik is valami. De ma már megtörtént. Délben, a karambol.
A zöldséges már megint a sarkon van. Kutyástul. Fogad. Két panaszost hallgat, akik különböző panaszkodó pózokban járulnak elé. Aztán ő is - viszonozva a pózt - panaszkodik nekik egy kicsit. Enyhén leereszkedő méltósággal panaszkodik, mint aki bármikor, bárhol megengedheti ezt magának. Méltósága jelének használja a behajtani tilos-táblát, amelynek beszélgetés közben nekidől. Mögötte váratlanul kigyullad boltja utcai fénye, almára, narancsra, citromra süt. Ettől a perctől zárásig teljes fényében, pompájában áll ott a zöldséges. Most mindene megvan. Boltja fölött az első emeleten a lakása, a bolt előtt a kétkerekű pótkocsija, a mellett parkol büszkesége, a teherautó. A járda szélén kólásrekeszek. Az utcán kínált gyümölcsök fölött szép narancsssárga-zöld kihúzható sátortető. A boltnak van Coca-cola-neonja is, de a zöldségest nem zavarja ez az erős vendégfény. A két cégnek közös érdeke, hogy ez a neon itt legyen ezen a zöldségesbolton.
Ez a sarok egyértelműen az övé. Ez egy zöldségesség, és ő ennek a zöldségességnek a zöldségese.
És mégis mekkora ez a kereszteződés. A zöldségessarkot el is lehet kerülni.
Fél öt. Munkából jönnek haza az emberek. Még csak kezdődik az alkonyat. Az autók mostantól éjszakai parkolóhelyet keresnek maguknak. És ezek már a mi autóink. A GLU - lOO, a FOF - 731 és a többi ismerős rendszám, hazatérőben. Karambolok ilyenkor nincsenek, mert ezeknek a vezetőknek hazája a kereszteződés.
Mégis történik valami. A tudatlanság lendületével KITHIRA TOURS-feliratú, emeletes busz kanyarodik be az utcába olyan ívben, amit szinte lehetetlen hátrafelé megismételni. Az ív háromnegyedénél elakad a parkoló autók között. Itt nem is járhatnak buszok. Dudálással telik meg az utca, és a busz araszról araszra próbál tolatni.
Szép busz. Fehér. De pánik jeleit mutatja. A tekintete a tolató rángások miatt ijedtnek látszik. Rablótanyának tartja a kereszteződést? Vannak utasai, de kialszik az utastér világítása, és a füstüveg ablakokon e nélkül már nem lehet belátni. A vezető sem száll le megnézni, mitől hány centire áll, mire vigyázzon tolatás közben. De nagyon ügyes.
A csődület összeáll. Eleve ellenséges a busszal, de néhány kéz ennek ellenére kaszálni kezd, hogy irányítsa a tolatást, ám a vezető rájuk dudál. Aránylag könnyen ráhagyják.
Mielőtt valódi csődület keletkezhetne, kiszabadul a busz. Megint kigyullad az utastérben a világítás. A csődület embereinek azonban túl magasan van az utastér, nem jól látják a buszablak árnyképeit. A vezető, talán, hogy elterelje a figyelmüket az utasrérről, egy ezen a tájon még nem hallott, furcsa, sóvár buszvijjogást hallat. Aztán tart tovább a busz utazása, amit - csak a felirat alapján - nem ez a nemzedék fog befejezni.
A mögötte két irányból feltorlódott autók még tíz percig vonulnak át a kereszteződésen.