Család, gyerekek, autó 11. fejezet A kereszteződés

Hajnali fél öt. A tejszállítók teherautója áll meg a sarkon. Letesznek öt mázsa tejet az élelmiszerbolt elé. Az ő zajuk az első igazi zaj az éjszakai autók után, amik még inkább kísértetek mint tények. A tények fél ötkor kezdődnek. A szomszéd utcából idehallatszik az első troli. A kereszteződés négy nagy sarokházában összesen két ablak világos.
Háromnegyed öt. Két járókelő találkozik a sarkon, és itt ma reggel ez az első ilyen találkozás. Kissé nevetséges helyzet, mert mindketten el akartak vinni egy zacskó tejet a bolt elől, de így egymás miatt nem merik. Az egyik most megy dolgozni, a másik soha nem fog.
De a tejet mindketten elvitték volna.
Háromnegyed hat körül matatnak odalent. Autók zárjaiban, legalább hárman, és a boltajtó is nyitva van már. Két eladólány cipeli be a tejesládákat éppen.
Az átellenes sarkon is bolt van, zöldségesbolt, maga, a zöldséges pedig most érkezik meg a furgonjával a nagypiacról. Arra, hogy ő mikor indult, nincs adat. A zöldséges kövér, mogorva, mégis középponti ember itt a kereszteződésben. A ládákat már a segéd pakolja le, ő maga mára végzett. A boltja fölött van a lakás. Felmegy a kutyáért. A nap folyamán már nem csinál majd semmit, csak a kutyát fogja sétáltatni, bár azt szinte folyamatosan. Így jelen lehet a kereszteződés társadalmi életében, és van alibije, hogy miért nem áll be soha a felesége helyére a segéd mellé. Bár alibire nincs szükség, mert a feleség meg éppen így vehet részt a kereszteződés életében. Ez a munkarendszer régi, régebbi a furgonnál, régebbi a kutyánál, a segédnél, a zöldségeséknél, régebbi az egész kereszteződésnél, kétszáz nemzedékre megy vissza, és jó.
Meleg március van, nyitott ablakok.
Fél hétig a sarokház összes kisbabája felsír, négy vagy öt lehet belőlük, és mindegyik komolyan veszi feladatát, az ájultan alvó szülők észretérítését. Fékcsikorgás, két autó majdnem összecsúszik. A kereszteződésben könnyű karambolok gyakran történnek, nem egyértelműek a táblák, és nem is lehet oldalra látni az eszeveszetten parkoló többi autótól.
Hat után már komoly forgalom van: autók, gyalogos átutazók és a lakók, akik a négy sarokházban élnek, a kereszteződés polgárai. Ebben az órában a hagyományoknak megfelelően felerősödik, majd beáll a város alapzaja.
Háromnegyed hét, még szürkület. A nagy, kivilágított zöldséges-kirakat csodálatosan szép.
Fél nyolc és tíz között rajzanak ki a négy sarokház idős úrnői bevásárolni. Elegáns sétálásuk az ötödik emeletről már jól megfigyelhető, és az eszeveszetten parkoló gépkocsik közt is élményszerű. A kora délelőtt bármely pillanatában lenézve is látható közülük kettő-három, átlóban a zöldségestől a boltba vagy a boltból a zöldségeshez. Vagy éppen állva és beszélgetve.
Odabent pedig - bár ez nem tartozik szorosan a kereszteződés madártávlati képéhez - tegeződnek a zöldségesnével, viszont túl szigorúan bánnak az átellenes élelmiszerbolt kamasz eladólányaival.
Negyed tíz után három perccel valaki üvölt, mert egy tilosban parkoló miatt nem tud kiállni a kocsijával.
Kilenc óra húszkor néhány szem eső esik. Társalgási téma.
Tíz óráig tizenhétszer történik a kereszteződésben olyan találkozás, hogy a felek meg is állnak. Ebből hatszor támad csoportosulás három vagy annál több résztvevővel. Ebből az első öthöz a zöldséges és a kutyája is csatlakozik. A beszélgetésekből hangos nevetés igen jó arányban, háromszor hallatszik fel, egyébként pedig a káros jelenségeket - autó-riaszók, kutyaszar, szemét, stb. - bírálják.
Tízkor az ablakban cigarettázom Dezsővel Nálunk aludt. Másnaposak vagyunk. Nem nagyon érdekli, hogy egy jó kis országról beszélek neki : erről a négy sarokházról és a köztük lévő kereszteződésről. És hogy mennyire tökéletes világ lehetne ez, ha kettő helyett mind a négy sarkon volna valami fontos üzlethelyiség, gyógyszertár, posta... Ez egy kicsi állam ötszáz polgárral, harminc kutyával, két forgalmas kereskedelmi úttal, langyos, városi klímával, állandó, átsiető idegenforgalommal, és az idegenek ártalmatlan megszólásával.
Dezső annyit mond, nézzem meg jobban.
Tíz után még tartanak a napi bevásárlások, de feltűnnek az overallos szerelők is, és a négy sarokház névtábláit kezdik bogarászni, és feltűnnek a postások is, akik útbaigazítják őket. Négy postás tűnik fel, mert négy körzet sarka a kereszteződés.
Tizenkettő tájban jön két hittérítő. Csalódottan távoznak. A zöldséges negyedszer jön le a kutyával.
Rövid csönd.
Negyed egykor hatalmas csattanás. A harmadik karambol ebben a hónapban. Egy percen belül húszfős közönség veszi körül a két autót, két perc múlva negyvenen vannak : az éppen utcán levők, aztán a vevők, végül a boltosok. Az ablakok is sorra nyílnak, végül összesen kb. száz szem szegeződik a színpadra. A hagyományoknak megfelelően először a sértett ugrik ki értékes kocsijából. üvöltve káromkodik, de először mégis a behorpadt hátsó ajtóra pillant. Ettől a gyengeségtől háttérbe is szorul, mert a bűnös úgyis érdekesebb. A hagyományoknak megfelelően a bűnösre kíváncsi mindenki. Ki is nyílik a másik autó.
És csönd lesz, mert merev arcú, sápadt pár száll ki. Olyan sápadtak, hogy annak semmi köze nem lehet ehhez a karambolhoz. A káromkodás is lepereg róluk, és szilánkokra törik az úttesten. Annyira érzéketlenek a tömegre, hogy hagyni kell elmenni őket. És mennek, mennek egyre távolabbi utcákon, később már kint a Dunaparton, nemsokára már nevetgélve, csókolózva az Árpád-híd felé; mint egy váratlan keresztkérdés.