A Kafka-paradigmaVörös Istvánnal

Ugyanaz a posztmodern mű mást jelent a - hozzávetőleg - értőnek, és mást a félreértőnek, miközben akár mindketten remekül szórakoznak a látszólagos közérthetőség miatt. De az értő tudja, hogy a másik félreérti a művet. Ez a különbség köztük. A posztmodern tehát ahelyett, hogy demokratizálná a művészetet, újabb különbséget hoz létre a befogadók között. Csakhogy ez a különbség mindig lappangó marad, nem bír veszélyessé válni, és nem bír megszűnni sem. Mindamellett az értő is a tömeggel kerül egy szintre abból a szempontból, hogy a posztmodern műnek kinyilvánítottan nincs szüksége őrá sem, éppúgy, mint a tömegre. A posztmodern mű nem bír tehát (és nem is akar) szeretetet kelteni önmaga iránt.

Szerk. Pécsi Györgyi