Vers

A mi napunk

Nemrég még azt hittem, szívem,

te is látod a rémeimet,

de már látom, nem láttad őket ―

rémeket látsz, ezt mondtad nekem.


Rémeket láttam, ahogy mondtad,

és látom most is, látom mindet,

igen, szívem, a tieidet is ―

hozzám szegődtek, befogtam őket.


Bár én is rossz gazda vagyok, de

elszörnyedtem a te rémeidtől,

milyen állapotban voltak

az én rémeimhez képest.


Szívem, nem voltak átgondolva!

Soványak voltak, üresek voltak!


Élőbeszéd


I. Kétszerkettő; Kesztyű


Kétszerkettő


Kétszer kettő az négy.

Ha sosem mondod el - elfelejtik.

Ha túl sokszor mondod: nem hiszik el.


Kesztyű


Te, aki tudsz vezetni,

fékeznél, ha egy kesztyű

volna az útra dobva

eléd, ahol a zebrát

közlekedési lámpa

világítja be zölden,

pirosan, sárgán, vagy ha

későre jár, csak sárgán,

elhinnéd azt, hogy sün, vagy

egyéb elütött állat;

mondjuk, hogy időd volna,

kedved is lenne élni

és élni hagyni mást is,

megállni és kiszállni

a hülye sünt szapulva,


Hideg

I. IGEN, NEM, TALÁN


Dél

Átadom a korszakot. Működik.

Ezek a kulcsok. Rend van.

Ezek a kulcsfigurák. Ezek

az emberi roncsok. Ez az átlag.

Ezek az ifjak. Még érnek.

Dél van. Ezek a reggeli lapok.


Ez a hivatal. Ebédelni vannak.

Ez itt a bélyegző. Egyszer hagy mindenen

nyomot. Ez a készpénz. Megfoghatónak.

Ez itt a pillanatnyi helyzet. Ezek

a folyamatok. Leírhatók.

Elronthatatlanok. Ami elromlik -

így működött.


Ez itt a ragyogás. Így ragyog.

Ez itt a lebegés. Így lebeg.

Most beljebb megyünk. Így megyünk.

És itt a gépház. Ez titokzatos.


A néma H (teljes kötet)

I.


Igazságosztás

Legyen ősz, a sarkon forduljon be

a Szűz, hajakosarában félig aludjon

a Matróz. Soha, soha ne hangozzon

el a Föld! Föld!, ússzon sunyi nőivel

el a Föld-föld, úgyis csak baj volt

vele mindig. Keljen akár föl a

Szomszéd hájfeje a kerítése mögül,

inkább mint se a nap, se a szomszéd.

Legyen úgy, ahogy a múltkor már

kialakult, tudod, amikor azokat a

reklámalakokat egyszerre csak ott

láttuk a Vázán.