Kedves ismeretlen

Kedves ismeretlen

A Kedves Ismeretlen nevelődési regény: Krizsán Tamás története, azaz bukdácsolása a gyerekkorból az ifjúságig. Az élet díszlete ugyan kisszerű, egy Budapest környéki település se város se falu világa, de a célja annál nagyobb: Tamás családjának minden tagja az élet végső értelmét keresi, így jó fiúként ő sem tehet mást, mint hogy követi a családi hagyományt, és a maga egyszerű módján nekivág az Ismeretlennek.


Benedek Anna: A különc

Nem lennék Kemény István bőrében. (De a kritikusaiéban sem.) Amikor egy a 90-es évek óta meghatározó irodalmi szereplő bejelenti, hogy költői tevékenységét egy időre sarokba állítja és ezúttal regényt, méghozzá feltételezhetően nagyregényt ír, az irodalmi berkekben megindul a szóbeszéd: Kemény megírja a 80-as évek kulcsregényét, mindenki benne lesz, aki számít vagy valaha számított, de legalábbis megfordult Keményék előszobájában. Minderre rátesz még egy lapáttal a megjelenő kötet fülszövege: nevelődési regény, kalandregény, sőt, megint máshol "új Utas és holdvilág" látott napvilágot. Lehet-e objektíven szemlélni egy művet, amelynek szerzője talán tudtán és akaratán kívül kánonformáló személyiség, egy generáció élő klasszikusa, ugyanakkor végletekig szerény figura, akit ez a "kegyelmi állapot" saját bevallása szerint is tanácstalanná tesz?