A néma h

Hites Sándor: "...jelek most nincsenek, lecsillapultak..."

Kemény István: A néma H

Tehát egy betűről fogok beszélni, sugallja címével Kemény István új kötete. Pontosabban, éppen arról esik majd szó, hogyan is lesz a címbéli betű elbeszélhetetlen. Hogyan is lesz legfeljebb leírható, mivel jel(en)léte tisztán grafikus, hiszen nem fonéma; nincs hangzása. A néma H. Néma, hiszen nem há. Leírható, olvasható, mégsem hallható. Nem hallgató, mégis látjuk majd, miképpen lép be az értelmezés rendjébe. Néma jelként, hallgatag emlékműként. Ugyanakkor nagyon is sajátos és jelentős hatásokban megnyilvánulva.


Martin Iringó kritikája: Kemény István: A néma H

A néma H centrumba helyezett egy létező nemlétezőt (a logocentrikus gondolkodás szerint a kimondott szó által teremtődik és válik valósággá a világ). A néma h kimondhatatlan, a verbális folyamatban megbújó, titokban működő, csak vizuálisan, szemtükrözésben megjelenő betű. A vele való együttes megjelenés pedig a változás kényszerét jelenti.


Térey János: Mi lett önből? avagy: Kemény István, és akiknek nem kell

Kemény István: A néma H

Kezdetben volt az asztal. Fröccsöntött hamutartók fölött kígyózott, formált karikákat és állt össze kesernyés gomolyfelhővé a nyolcvanas évek langy, ínycsiklandóan aromadús és vihart jelző cigarettafüstje.